Tudomány/Koalíció

Nemrég adta ki az OECD tudományos-technológiai-ipari igazgatósága frissített formában a még 2006-ban készített szakértői tanulmányát, amely bemutatja, hogy a globalizáció mennyire felerősödött a vállalati szféra kutatás-fejlesztési ráfordításaiban az ezredfordulón. Néhol háromszor gyorsabban nőtt a külföldi tulajdonú leányvállalatok K+F kiadása, mint az adott országok  hazai tulajdonú cégeinél. A uniós ipar pozíciói az EU-15-öknél még erősek, az üzleti szféra kutatási ráfordításainak 85%-a európai cégnél keletkezik - Japánban a nemeti tulajdonú cégek ráfordítása 97%.
A multinacionális csoportok kutatási súlyát jelzi, hogy (az USA-t és Japánt kivéve) valamennyi OECD-tagországban kisebb volt a K+F költés, mint a hét legnagyobb multié együtt.
A magyar kutatás-fejlesztésnek régi gondja, hogy az amúgy sem elégséges üzleti ráfordítások döntő hányada a multik itt lévő leányvállalatainál keletkezik - érdekes összefüggés, hogy az ország számára gyakran felzárkózási példaként emlegetett Írország esetében még nagyobb, 70% feletti ez az arány.
Természetesen a tudomány világpiaca bonyolultabb kérdés annál, mintsem hogy ezekből az üzleti statisztikákból egyértelmű következtetéseket lehessen levonni. Nem mutatják például a vállalati megrendelések és a public research sector (egyetemek, állami kutatóhálózatok) szövevényes kapcsolatában megjelenő, ugyancsak internacionális forrás-hasznosulást - és azt sem tudják számszerűsíteni, hogy maguknak a kutatónak a nemzetközi mozgása, vagy ki/bedolgozása miképpen hat a nemzetgazdaságokra.

Az utóbbi hetekben élénkülni látszik a tudomány körüli figyelem. Az MTA elnöke által benyújtott Országgyűlési jelentés több bizottsági tárgyaláson is túl van (az Országgyűlés Oktatási és Tudományos Bizottsága február 6-án, a Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottsága február 11-én, valamint a Parlament Gazdasági és informatikai bizottsága február 20-án tárgyalta és egyhangúlag támogatta annak elfogadását). Az Országgyűlés március 11-i vitája előtt a köztévé is foglalkozott a témával (2008.03.03. 10.15 m1 Parlamenti Napló), ahol a meghívott vendégek a teljes politikai palettát képviselve (Vizi E. Szilveszter mellett ült Almássy Kornél, Hoffmann Rózsa, Pálinkás József, Sándor Klára és Szabó Zoltán) válthattak szót. Jóllehet a jelentés bizonyos pontjait érte kritika, a tudomány szerepét illetően úgy tűnik teljes az egyetértés: a pártok eddig szinte soha nem jellemző módon, egyetértésben támogatják Jelentés legfőbb üzenetét – miszerint a 2011-es magyarországi EU elnökség telhetne a tudomány jegyében.

Elég közel van és elég nagy a befolyása a világnak ezen a részén, úgyhogy nem volna nehéz észrevenni Magyarországról: Angela Merkel, a német kancellár. Az még hagyján, hogy szorgos keletnémet vegyész kutatóból (ők meglehetősen jók voltak, lásd a vegyiparukat) lett politikus. A tudomány politikai pozícionálása szempontjából sokkal lényegesebb, hogy kancellárként a korábbi környezetpolitikai tevékenységi körén is továbblépett: országa elsőrendű érdekeként a tudományos kutatás feltéltelrendszerének javítását tekinti, legyen szó külpolitikáról vagy konkrét költésgvetési politikáról.  politikáról. A tudományos kutatást bevitte az európai politika ágendájába, nem véletlen, hogy a 2007-es német soros elnökség alatt vált a European Research Council politikailag formalizáltan is fajsúlyos testületté.

Merkel pontosan tudja, hogy középtávon Németország nincs egy súlycsoportoban Kínával vagy Indiával, ha versenyezni akarna velük - ezért aztán a most meglévő német gazdasági és tudományos potenciált inkább beépíti: idén már létrehozzák a Max-Planck-Institut indiai változatát. És a legfontosabb: érdemi finanszírozási lépéseket kezdeményez azért, hogy néhány év külföldi tartózkodás után érdemes és lehetséges legyen hazatérniük a német kutatóknak - valamint, hogy mind több külföldi, köztük indiai kutatót fogadjanak be.

Mit tehetnénk ehhez hozzá?

Vajon mikor jön el az az idő, amikor egy magyar rektor olyan határozottan fordul oda a kampány idején a jelöltekhez, mint Robert C. Dynes, a University of California rektora? Nyílt levelében világosan megfogalmazta a tudomány szerepét a gazdasági válság megoldásában és egyértelmű válaszat kért javaslataira a kalifornai vitára érkező jelöltektől.
Tanulságos, hogy  az egész nyilatkozat az alapkutatásról szól, de közvetlenül és egyértelműen a gazdasági versenyképesség szemszögéből:
"Do candidates see the link between drastic state budget cuts and the vitality of our colleges and universities? Do they believe research universities are the engines of innovation that fuel our economic success — or, to ask the question more directly, do they agree that California has become one of the world's largest economies, with a highly skilled workforce, due largely to state and federal investments in research and education?"
Rövidesen megkérdezzük Dynes professzort, hogyan értékeli a reaciókat?